Sziasztok!
A mostani rövid bejegyzésem témája az elmúlt pár hét mérkőzéseinek összefoglalója lenne. Lássunk is hozzá!
FFC – Voyage. Az őszi összecsapáson egy már elveszített mérkőzést sikerült 4-4-re menteni csapatomnak, így az ellenfelünk mindenképpen szeretett volna revansot venni rajtunk. Ők télen rengeteg változáson mentek keresztül – új edző, majdnem teljesen új csapat – míg mi ifi korú játékosokkal megfiatalodott kerettel készültünk a mérkőzésre.
A mérkőzésen kétszer is mi szereztük meg a vezetést, de sajnos a mérkőzést 5-2-es arányban elveszítettük, és nem csak ez volt az egyetlen negatívum. Az egyik ifi játékos 1 percet töltött el a pályán, amikor egy ütközés következtében kiugrott a térdkalácsa a helyéről. Innen is jobbulást kívánok neki!
FFC – Szent Pál Akadémia. Ősszel 1-0-ra nyertek az akadémisták, bár azon a mérkőzésen kapustársam sérülése igencsak befolyásolta a mérkőzés kimenetelét. A mérkőzésnek igencsak nagy tétje volt, hiszen ha győzünk, akkor már csak matematikai esélye lett volna annak, hogy kiessünk, ha viszont az ellenfelünk győz, akkor lényegében megkezdik a felzárkózást csapatomra, így még bármi megtörténhet. 0-3… ennyit tudok írni róla. A saját teljesítményemről pláne nem írnék semmit. Egyszerűen minden, amit eddig a mérkőzésig elértem, sikerült egy mérkőzéssel lerombolnom.
Az összefoglaló utolsó mérkőzése a THSE-Sashalom csapata elleni mérkőzés. Ősszel nem én védtem edzői elfoglaltságom miatt. A mérkőzés esélyese természetesen a vendég csapat volt, hiszen ők harcolnak a bajnokság harmadik helyéért, mi nekünk a pontszerzés csoda kategória lett volna. Az első félidő még egész szoros volt, hiszen csak 1-0-ra vezetett az ellenfél egy iszonyat szerencsés góllal – a szél megtolta a lövést, és a felsőbe kötött ki -, ám megint történt valami említésre méltó. A gól után egy szögletnél az ellenfél játékosa – már nem először történt meg hasonló eset az ellenfelekkel – senkitől se zavartatva tudott velem ütközni, ami után a földön maradtam. Egy régi váll sérülésem tért vissza. A félidőben már cserét kértem, de közölték nekem a pályán kell maradnom – azt azért érdemes tudni rólam, hogy eddig is fájdalmakkal védtem végig tavasszal, tehát ahhoz hogy cserét kérjek nem kis fájdalomról lehet szól -, így végig kellett csinálnom a mérkőzést. A mérkőzés végeredménye? 0-4… és megannyi pszichés törés, amelyet természetesen jó ideje hordozok magamban – megjegyzés: ha megfigyelitek, nem véletlen a kapusok lélektana sorozattal kezdtem el a témakifejtést, s most nem véletlen az se, hogy KAPUS SZEMMEL szeretném körbejárni ezt a témát.
A következő bejegyzéseimmel folytatni fogom a lemaradásom behozását, még több edzéstervvel, még több variációval.
Addig is… A LABDA LEGYEN VELETEK!
Kommentek