Egyszer fent, egyszer lent, majd megint fent

Hullámvasutakat meghazudtoló hullámzásba kezdtem

A történet úgy indult, hogy 2 hét bajnoki mérkőzés nélkül. Nem jöttek úgy össze a dolgok vagy az ellenfélnek, vagy “nem lehetett elhelyezni 1000-2000 nézőt sehova” problémának köszönhetően. Az első bajnoki mérkőzésünket a RAFC csapata ellen játszotta csapatom. Én a padon kaptam lehetőséget. Játékosedzőnk ezt a döntést hozta meg, hogy most a másik kapus véd, én ülök a padon, viszont a szerdai kupameccsen én védek. Kikaptunk 1-0-ra sajnos.

Eljött a szerdai nap. Budapest kupa 4. forduló. Promotor utca. Az ellenfél: Budafok. Mint korábban olvastátok, a Promontor utcai sporttelep számomra egy olyan helyszín, ami mindig kibabrált velem. Utólag visszagondolva, ismét megtette, de ne  szaladjunk előre ennyire.

A mérkőzés viszonylag még jól is indult a számomra, volt pár ziccer, amit védeni tudtam, amivel úgymond az én önbizalmam is megjött, és a csapat is jól működött előttem. Sajnos az ellenfél játékosával vívott külön csatámban (ahogy a Pestifoci megírta: Lukács és Détári volt ismét a főszereplő) a budafoki játékos egyszer bele tudott rondítani, ami a félidei 1-0-ás hazai előnyt jelentette.

Ami ezután történt velem, az maga volt a rémálom. Idézek a Pestifoci nevű oldal tudósításából:
“Az 53. perc fordulatot hozott a meccsben! Markovics saját térfeléről indulva lépett meg! Óriási sebességgel tört be a tizenhatoson belülre, ahol Détári István csak szabálytalanul tudta megállítani. A kapust kiállította a játékvezető, és tizenegyest rúghatott a Budafok!”. Totális mélypont. Egészen eddig a pontig minden olyan jónak tűnt, a gólt leszámítva. Végre én is kezdtem azt hinni, hogy jól ment a védés, aztán jött ez az 53. perc… És hogy még inkább mélyebbre kerüljek, a mérkőzés folytatódott… a vége: Budafok – FFC 8:1… Aztán jött a további lelki mélyrepülésem: “Budafok – FFC 8-1 Még a kapus is gólt lőtt!” cikkel megjelent a szerdai mérkőzés összefoglalója. Mondanom se kellett mit éreztem.

Szombat. 13 óra, Siketek sporttelep. Az ellenfél: KISE. Jött a revans ideje… az őszi találkozón kikaptunk 4-0-ra. Nem voltam ott, de a mérkőzés után akkori edzőnknek megköszöntük a munkáját. A kiállításommal járó tárgyalást megúsztam, már csütörtökön elintézték a szövetségben, hogy 1 kupameccsről eltiltottak. A KISE az 5. helyen állt, mi a 14. helyen. Országos vendég sikerre számított mindenki (ahogy megnéztem a Pestifoci totójában mindenki ellenünk tett, volt aki azt mondta hogy 0-4 lesz…), de nem lett igazuk. Jó védekezéssel, a pályának megfelelő játékot mutatva vertük meg ellenfelünket 2-0-ra. Az én részemről szinte dolgom se volt, egy két beívelést kellett hárítanom, meg volt két kaput eltaláló lövés és ennyi.

Jövőhéten a Vízművek ellen játszunk szombaton 16 órakor. Ősszel 2-0-ra nyertünk náluk, most is elfogadnék egy ilyen győzelmet!

A heti program sajnos még mindig nem előre ismert, de most már érkezni fognak a bejegyzések!

Addig is…. a labda legyen veletek!