A kapusok lélektana

A kapusok lélektana, avagy mennyire fontos a pszichológia ezen a poszton

Sziasztok! Jól olvassátok, ez a különleges posztom, egy úgynevezett témakifejtés egy szerintem fontos témával kapcsolatban: A kapusok lélektana. Ezt a címet adtam ennek témának. Próbálkozok minden hónapban egy ilyen jellegű posztot megosztani veletek, olvasókkal, amiben leírom tapasztalataimat és érzéseimet egy adott témában.

A kapusok lélektana. A laikus személyek számára ezen a poszton általában dagi, kevésbé tehetséges játékosok vannak, akik nem szeretnek futni. Szerintük nem a csapat kapja a gólt, hanem a kapus, és még sorolhatnám a sztereotípiákat, amiket felállítottak. Szerencsére egyre kevesebben gondolkodnak mára így, és egyre inkább kezd elterjedté válni a külön kapusokkal való foglalkozás minden egyesületnél. Abba most nem megyek bele, hogy kik, milyen végzettséggel vagy tudással végzik a munkájukat, mert én úgy vagyok ezzel, hogy nem minden papírral rendelkező edzőnek van meg a megfelelő tudása ahhoz, hogy oktasson. De ez már más téma.

Más labdarúgásban előrébb tartó országokban rájöttek arra, hogy mennyire is fontos a sportpszichológia szerepe, mennyire is döntő befolyásoltsággal bír, ha az adott játékos milyen lelki állapotban van az adott pillanatban.
A kapus poszt egy igencsak nehéz, mégis különleges szerepkör egy csapatban. Sokan mondják, hogy a kapusok egy külön családhoz tartoznak, hiszen nem sokan mernek a lövésekbe beleállni. viszont a legnagyobb hátulütője az az, hogy ha te kapusként hibázol, az esetek 99,99 %-ában gól születik. Egy csatár hiába hagy ki egy mérkőzésen 5 ziccert, ha a 6. lehetőségét belövi és azzal nyer a csapat. Mindenki arra fog emlékezni, hogy az Ő góljával nyertünk. Egy kapusnál viszont hiába van az, hogy az egész mérkőzésen elképesztő védéseket mutat be, ha 1 lövésnél hibázik, és azzal kikap a csapat 1-0-ra… nem fog senkit érdekelni, hogy miket védtél… csak az, hogy a TE HIBÁDBÓL KAPTUNK KI!

Többek között ezért is fontos szempont szerintem a kapusok lelkével való külön foglalkozás és nem csak a felnőtt vagy ifi kapusoknál, hanem már a 11-12 éves kapusoknál is, akiknél előfordul már, hogy komolyabb mérkőzést játszanak, és fontos hogy lelkileg ne törjenek össze.

November végén voltam egy nagyszerű előadás sorozaton, ahol többek között egy sportpszichológus tartott előadást a szakma bemutatásáról, és pár fontos szempontot megmutatva rávilágította a hallgatóságot, hogy országunkban mennyire nem előrehaladott ez a szakma, és ez a fajta segítségkérés, de különböző sportágakban már bevált szokássá vált. Ennek az előadásnak is köszönhetően egy teljesen másképp közelítettem meg a kapusok világát. Többet beszélgetek kapusaimmal, az eddigieknél is pozitívabb felfogásban magyarázom nekik a feladatokat és javítom ki hibájukat. Azóta valamennyien más mentalitásban, kicsit felszabadultabban edzenek, és védenek különböző tornákon és mérkőzéseken.

A téma záró akkordjaként szeretnék pár jó tanácsot adni nektek, olvasóknak! Nem is inkább tanácsokat, hanem könyv ajánlókat: az első ilyen könyv, ami engem nagyon is inspirált az a Gyömbér Noémi, Kovács Krisztina – Fejben dől el című könyve, amiben jól, érthetően fogalmaznak erről a szakmáról, és edzőként is alkalmazható technikákat is leírnak benne.
A másik szakirodalom, amit ezen az előadáson tanácsoltak az a Lénárt Ágota – Téthelyzetben című könyve. Ezt még nem sikerült elolvastam, de az előadó nagyon javasolta ezt is!

Magát az előadót Tischler Violettának hívják, ő egyébként egy nagyon képzett sportpszichológus, és nagyszerű előadó!

Köszönöm a figyelmet, várom a következő témával kapcsolatos felvetéseket, hogy miről szeretnétek, hogy írjak témakifejtést.

Estefele felkerül a tegnapi különleges edzés, ha a digitális világ is mellém fog egyszer valahára állni! Legyetek türelemmel!

Addig is… A LABDA LEGYEN VELETEK!

Sziasztok